A betegség és a halál: tabu. A legkülönfélébb nyavalyák és halálesetek képei áradnak könnyedén és széles mederben a médiából – csak éppen tényleges valójukban nem tudjuk kezelni őket. Ma az élet olyannak van elmesélve, és a szerencsésebbek tényleg annyira szoros társas szövetben léteznek, hogy amikor valaki megbetegszik, meghal, akkor az itt maradók számára befoltozhatatlan szakadás marad a helyén. Az NHL/Privát képek című kiállítás arról szól, hogy milyen az, amikor egyenesen ránk néz nagyon közelről a halál, ránk vár a világunktól való, teljesen értelmetlennek tűnő elszakadás. Hermann Ildi és Horváth M. Judit tárlata Csizek Gabriella kurátor ismételten finom és tökéletesen pontos mozdulatának az eredménye, amellyel kiemelte a hazai fotósélet zajlásából az anyagokat. Az alkotók ugyanazt az élethelyzetet járják körül, ugyanazt a félelmet, fájdalmat, bizonytalanságot, a saját magukra és világukra vetett megváltozott tekintetüket foglalják fényképekbe. Mindketten rákbetegségen estek át, és végigfotózták a kezelések és a gyógyulás folyamatát – amelyről csak visszanézve tudják, hogy az volt. Hermann Ildinél 2007-ben, pár hónappal kislánya születése után diagnosztizáltak non-hodgkin limfómát. Az élet és saját teremtő erejének megtapasztalását közvetlenül követte a betegséggel való küzdés drámája, a növekvő és az elmúló élet érkezik közös fázisba kislányával közös, szívszorító képén. A sorozatban a hétköznapi enteriőrök, használati eszközök a rá jellemző visszafogott, tárgyilagos látásmóddal jelennek meg, ám itt ezek betegségének díszletei, „kellékei”. Az arc átváltozása a tárlaton vetítés formájában az önarcképek időrendben való sorolásával, utólag áll össze a folyamat elvontabb szintjévé. Ezeket nézve sokáig nem lehet tudni, hogy a kijövés folyamatát látjuk-e – ahogyan közben, az életben sem lehetett.