Csákvári Géza
Karakterben tartva
Nol.hu, 2015. november 23.
Karakterben tartva
Röhrig Géza néz farkasszemet azzal, aki belép a Kortárs Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban a szombaton nyílt HátraArc című kiállításra. Igen szűk képkivágáson látjuk Nemes Jeles László Saul fia című filmjének főszereplőjét – épp a karakterben. Sőt, nem csak őt: rajta kívül harminc további arcot láthatunk a tárlaton – mindannyian a film kisebb-nagyobb szereplői.
A képek szerzője, Hermann Ildi standfotósként dolgozott Nemes Jeles László mellett, de ez a gyűjtemény nem a werk vagy sztenderd forgatási képekből állt össze. A fotós a forgatás szüneteiben „extra” portrékat készített a szereplőkről, de nem mint színészekről, hanem mint szereplőkről, pontosabban figurákról, akik a filmben láthatók. Egyszóval, Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborának arcai elevenednek meg. Hermann a pillanat nagy alakításait örökítette meg – meggyőző ízléssel és lenyűgöző érzékenységgel.
A forgatás első napján Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr adta a kezembe a Tomasz Kizny által szerkesztett, La grande terreur en URSS 1937–1938 című fotóalbumot, amelyben szovjet halálraítéltekről kivégzésük előtt készített portrék láthatók – mondta Hermann Ildi a megnyitó előtti sajtóbejáráson arra a kérdésre, hogy mi volt a portrésorozat koncepcionális kiindulópontja. A halálraítéltek portréiból összeállított könyv mélyen megindító képei néhány órával az ítélet végrehajtása előtt készültek. A lengyel fotográfus három éven át tartó kutatásának eredményeként létrejött kötet mérföldkő a XX. századi történelem e sötét korszakának feltárásában.
Hermann Ildi kiállításának további érdekessége, hogy a film készítői nemcsak hogy ambicionálták a portrésorozat létrejöttét, hanem ügyeltek az egységes atmoszférára is. A HátraArc szelekció képei 35 mm-es celluloid filmre készültek. Sőt, egészen pontosan arra a nyersanyagra, mellyel Erdély Mátyás operatőr dolgozott. A filmanyagot úgymond bekazettázták a fotósnak, és a filmes muszterekkel együtt hívták elő őket.
A kiválasztott harmincegy portré alkotta kiállítást három olyan archív felvétel egészíti ki, amelyeknek a negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik. Aki látta a filmet, tudja, hogy az egyik jelenetben Saul egy fényképezőgéppel az ajtónyíláson keresztül készíti el ezt a néhány felvételt, amit aztán szerencsésen el is tud rejteni, ahogyan az a valóságban is történt 1944 nyarán. Közülük az egyik a filmben pillanatnyi állóképként is feltűnik, a tárlaton most jobban szemügyre vehetjük, illetve az egyik terem falán azokból a szövegekből olvashatók részletek, amelyeket auschwitzi foglyok és sonderkommandósok írtak és rejtettek el – ezeket kézzel festették fel a kiállítás előtt nem sokkal.
A Csizek Gabriella kurátor által összeállított kiállítási anyag: a portrék, az archív felvételek és a kísérő dokumentumok a tervek szerint Budapestről kiindulva sok helyen bemutatkoznak majd a nagyvilágban, már most konkrét megkeresések vannak Párizsból és Brüsszelből.