3 hónap, 3 nap (2011)
…A történet egy családról szól, akik elvesztették a 3 hónapos babájukat bölcsőhalál következtében, amikor a kicsi „elfelejtett” levegőt venni. A statisztikák szerint ez a leggyakrabban 3 hónap körüli fiúkkal fordul elő, ősszel, pontosan úgy, ahogy ebben az esetben történt. Az adatok mégsem adnak magyarázatot erre a hihetetlen tragédiára. Mert nincs is. Ez talán az egyik legnehezebben felfogható dolog a világon: az embernek a saját gyerekét eltemetni. Az említett szülők is vagy ezerszer tették fel maguknak a kérdést; mért, hogyan történhetett ez velük? Rosszul csináltak valamit? Természetesen nem. Nincs válasz ezekre a kérdésekre. A történtek után két választásuk maradt: beleőrülni a fájdalomba vagy szembenézni a tragédiával és megpróbálni túlélni. Ők a második lehetőség mellett döntöttek. De ehhez előbb – a zsidó hagyományok szerint – meggyászolták a fiúkat. A sorozatomban a gyász pillanatait próbáltam megragadni, a halála utáni egy hétben, amíg a süvet (első gyászhét) tartott. Minden egyes kép magában hordozza a kisbaba emlékét, vagy megmutat valamit a szertartásos gyászból. Például a hagyományokhoz híven a gyász hetében a gyászolóknak otthon kell maradniuk, és le kell takarniuk a tükröket a házban. A gyógyszer, amelyet azért kellet szednie az anyának, hogy elapadjon a teje, vagy az a rajz, amelyet a kisfiú ötéves nővére rajzolt aznap, amikor az öccse meghalt – mind fájdalmas emlékeket idéznek. Csak úgy, mint az összes többi kép…
Hermann Ildi
Kapcsolódó anyagok:
Somogyi Zsófia: Közegek és emberek. Lettre, 2012. tavasz.
Csatlós Judit: Kínzó kérdések. Hermann Ildi: Szerint a világ. Inda Galéria, Budapest, 2021. április 23 – 2021. június 11., Balkon, 2021/7.)
Legutóbbi hozzászólások